A szenvedés gyökere – Maga a vágy jó vagy rossz?

A világ minden pontján keresik a szenvedés és a boldogság forrását. A buddhisták azt mondják, hogy a szenvedés forrása a vágy, a vágyakozás, bár két féle vágyat is megkülönböztethetünk. Az egyik a hiány érzéséből fakad és félelem generálja, a másik pedig örömből és szeretetből fakad.

Amíg a tudatalatti reakcióid, érzelmeid és gondolataid irányítanak, félelem motivál, ami a dolgok hiányára való figyelésre kényszerít, és ezért mindig elégedetlenséggel jár. Még akkor is, ha eléred céljaidat, sohasem pihensz meg, mert mindig megjelenik a következő hiányérzet és a következő szükségérzet, ami dolgokra, emberekre, kapcsolatokra, teljesítményekre vonatkozik, amelyek mind egy olyan félflmen alapulnak, amelyet legtöbbször észre sem veszel.

A másik fajta vágy a létezés öröméből fakad, ami maga a szeretet. A tudatosság mindenre tudatos és miután felfedezed igazi természetedet, a régi vágyaid elhalványulnak, és egy végtelen mértékű szeretet jelenik meg a teljes világ irányába, akivel te egy vagy. Ezért aztán még ha a benned lévő béke mindent hagy úgy megtörténni, ahogyan az van, mivel szabadon pihenhetsz és szabadon lehetsz aktív, akármiben veszel részt - akár látható, akár nem - az ebből a szeretetből fakad. Ahhoz hasonlít, mint amikor szerelmes vagy. Mint amikor ég benne a vágy, hogy szerelmeddel lehess, és ez ektív és passzív helyzeteket is magában foglal. A különbség pedig annyi, hogy a szabad vágyban nem nincs sem nyerni, sem veszítenivalód.

További írások