A feltételnélküli szeretet nem más, mint tiszta élvezete az örök pillanatnak

Mit ér az életed, ha te nem vagy jelen? Mit ér a fény, amely belőled sugárzik? Mit ér a ragyogás, ha nem nézel oda, s miről szól az illúziók, s mesék világa, ha nem tudod, hogy a tiéd?

Te, a teremtés koronája, ki maga hozza létre végtelen sok gondolat-, és érzelem-energiasugárból pillanatai millióit, ne higyj annak, aki szenved! A szenvedő emberek nem az igazságról beszélnek! Csupán félnek a végtelen tértől, a lehetőségektől, melyet nem tudnak kihasználni. Túl sok nekik a végtelen. Meghatározott számú dolgot szeretnének elérni, de ha továbbkérdeznéd őket, nincs meg a bátorságuk és szabad fabtáziájuk, hogy betöltsék a teret. Ezért hánykolódnak végletek között, hiszen falakat állítottak fel, hogy ne kelljen azokon túl haladniuk.

A végtelen hatalmas, amelynek tényleg része minden álmod, és ez még mindig csak egészen kis hányada az örökkévalóság végtelenjének, amelyben minden lehetséges. Ne félj álmodni arról, amit szeretnél. Tiéd már most, csak fogadd el létezését – a te léted már megteremtette térbe-szőtt anyagát. Semmitől nem függ, csupán nyitottságodtól és hajlandóságodtól. Falak és feltételek nem szükségesek. A világ korlátok nélkül születik újra meg újra minden pillanatban. Csupán önmaga élvezete által; bele a végtelen kellős közepébe. Miért? Mert miért is ne. Akkor tehát ne gondolkodj azon, hogy hogyan érezhetnéd jól magad! A válasz egyszerű: Bárhogyan. Akárhogyan. Nem csak valami által, valami után, vagy annak feltételével.

Élvezd az élet legfurcsább perceit is! És élvezd a leghétköznapiabbakat! Mert minden pillanat új, meghal, és mindig csak azt élvezheted, ami éppen a tiéd. Ne fogd vissza magad az élvezettől, amelyben részed lehet, hiszen néked adatott. És használd ki teljes mértékben, és minden pillanatban tedd meg ugyanezt. Ne várj egy “megfelelő” pillantra, amikor “majd élvezheted” az életet. Ez, a mostani, és “az” a pillanat nem különbözik egymástól – csupán egy dologban: A MOST pillanata létezik, “jövő” viszont nem. A “jövő” mindig odébb “van”, és soha nem tudhatod, hogy eljön-e egyáltalán, vagy, hogy milyen lesz. És amikor végre előtted áll majd, akkor az is csak a MOST pillanatává válik, és semmiben nem különbözik a jelen-létezőnél. MOST is meg van minden lehetőséged, hogy boldog lehess. Ne taszítsd hát az élvezetet messze magadtól, a jövőbe. Te a fény szülöttje vagy, aki folyamatosan ontja önmagából e csodálatos életet, s teremti a világát minden pillanatban. Add át magad e fénylő Önmagadnak, Istennek, s élvezd a Teljes valóságot, ne csak egy részét. Az élvezet önmagában teljes, egész, és semmitől sem függ, csak, hogy “elhatározd magad”.

Engedd meg magadnak a boldogságot, hiszen csak így tudod megosztani szeretteiddel. Minél több van Neked, annál többet tudsz juttatni másoknak is belőle. Emlékezz csak: amikor vidám vagy, kiegyensúlyozott és tudatos, minden, ami történik körülötted, örömmel tölt el. Az, hogy jól érezd magad, ugyanakkor nem függ semmilyen külső tényezőtől; mosoly és vidámság sugárzik belőled, és minden perced szeretettel van átitatva, függetlenül a körülötted lévők viselkedésétől. Olyankor feltétel nélkül szeretsz.

Mi a legtöbb, amit adni tudsz? Hogy megengeded magadnak, hogy a mosoly betöltse bensődet, és hogy ez a fényáradat mindenkire ráragyoghasson. Sokan nem tudják a titkot:

A feltételnélküli szeretet nem más, mint tiszta élvezete az örök pillanatnak.

További írások