Köszönöm a csodaszép szavakat, virágokat, ölelést, mosolyt, de legfőképp a szeretetteljes együttléteket. Íme néhány azokból, amiket kapok tőletek.

Ha úgy érzed, te is szívesen megosztod tapasztalataidat, akkor kérlek írd meg emailben vagy pedig a lap alján található hozzászólás ablakban. Köszönöm szépen.

Azért "kaptalak"

Tudom hogy azért "kaptalak" az életemben mert most rád van szükségem hogy tovább tudják lépni. Köszönöm és hálás vagyok. Értékes a munkád. Jó, hogy vagy. Ágnes

Csendben lenni

Az előbb végighallgattam a heti webináriumot. Köszönöm szépen a válaszodat, a megerősítést és a válaszok közötti csendet. Rendesen körbe jártad. Folytatom a csendbenlevés örömteli nemcsinálását 🙂 Ölelés <3 Anikó

Sokat tanulok belőle

Nerella! Szívből köszönöm a You Tube videóidat, sokat tanulok belőle, hogy próbáljam más szemmel nézni magamat és a körbevevő világot. Minden este legalább egy rövidet megnézek, köszönet érte! Üdvözlettel: H. Zsuzsanna

Minden a helyére kerül

Zajlik, ami elindult általad. És úgy fogalmaznám, hogy folyamatosan kibontja, milyen elképzeléseim voltak, és minden a helyére kerül. Eleinte jöttek a válaszok, de nem azok szüntek meg, hanem a kérdések. A gondolatok forrását nem találtam, az elmét nem találtam, magamat találtam, ami mindig is volt, de arról nem tudok semmit, csak hogy van. Nem is tudom, hogy írjam, jöttek a felismerések, hirtelen tovább álltak és megint, és egyre gyorsabban, mígnem kirepített, és ott álltam isten előtt, még egy lépés, és isten magára talált bennem, azóta egyfajta szerelemben létezem és sorra bontja ki magát minden. A végére csak a vanság marad, és még az sincs. Hála neked, "felhúztál magadhoz". ÉLEK. Nándi

Egy webinárium után

Egyedi vagy, nem tanítasz, hanem ahogy a dal mondja: kézen fogsz és haza vezetsz. Fantasztikus, mennyi minden távozik az emberekből a jelenléted által, a végére megjelent a csend is bennük. A jelenléted hatalmas. Azt vettem észre, hogy amit említettél, az "Isten", "engedd el", "fogadd el", stb., tehát a régi kifejezések már nem hordozzák azt a rezgést, és annyi minden rakódott rá, hogy nincs hatása, de amit mondasz: "tudatosság", "ellenállás mentesség" stb., nagy erőt hordoznak, és kevesen éreznek rá, 90%-uk a spirituális ego és a gyártott elképzelés bűvkörében él. Ami döbbenetes felismerès volt, az az, hogy mindenki a figyelés utáni részről beszél és mégsem veszik észre, hogy az emberek már elfelejtették, hogy mi is a figyelés. Nem figyelnek, hanem néznek a szemükkel vagy hallgatnak a fülükkel. És ahogy mondod, körbe-körbe járnak.

Álmot álmodtam, s álmom szerte foszlott, felèbredtem, s ébren játszom álmom valótlan valóságát. Köszönök mindent. Szeretlek. N

Érzelmi intelligencia, párkapcsolat

Drága Nerella,

A múlt héten felmerült bennem egy kérdés, gondoltam megírom, hogy a következő kérdezős webináriumon megtudd válaszolni. Közben megnéztem a „Felejts el mindent, amit eddig a megvilágosodásról hallottál!” című vntv-s videót és benne volt a válasz… közömbösség címén. 🙂

Az történt ugyanis, hogy a fejemhez vágták, hogy az érzelmi intelligenciám nulla, azaz zéró. Egy pillanatra eléggé szíven ütött, mert egy olyan ember mondta, akivel hat éve együtt gyakorolunk. Első gondolatom, az volt, ha ő így gondolja, akkor tényleg egy paraszt voltam, mármint tényleg érzéketlen volt a megjegyzésem. Mivel bennem volt, hogy mi „ezen a szinten már túl vagyunk.” és őszintén beszélhetünk egymással. Aztán mielőtt ezt a fejéhez vágtam volna, sikerült megállnom a következő gondolat előtt. Nem reagáltam, csak magamba néztem némán, hogy milyen érzés jön fel ezzel kapcsolatban. Rájöttem, hogy igen kívülről nézve egy tahó voltam, de belül szeretet volt bennem és csak a valóság szempontjából válaszoltam. Közben ugyanebben a pillanatban arra is rájöttem, hogy ő most érzelmileg nagyon érintve van a témában, és jelenleg nem a valóság fontos neki, sokkal inkább arra vágyik, hogy valaki meghallgassa. Így ezt tettem, mert éreztem, hogy így „helyes” és így vagyunk legközelebb a valósághoz. Nem tudom pontosan leírni a történteket, mert mire leírom a fele sem tűnik igaznak, plusz ez az egész egy pillanat alatt zajlott bennem.

Máskor is történt már ilyen velem, hogy miközben beszéltem, tudtam, hogy nem mondok igazat, nem is hazudok, mert félig igaz, amit mondok, de a teljesség felől nézve sántít, de abban a helyzetben az, amit mondtam volt legközelebb az igazsághoz. Plusz egyszerre voltam az, aki beszél, és közben kívülről is láttam magunkat, és az is én voltam, aki mindezt megfigyeli. 🙂

Most épp béke van bennem mindennel kapcsolatban. Tetszik, akármit játszik is az élet rajtam keresztül. Az első felébredéses tapasztalatomnál, egyből a mennybe jutottam. Minden túl szép volt, még a pókokat is szerettem. Tudtam, hogy minden embernek ez a feltétel nélküli szeretet a lételeme, amit akkor tapasztaltam. Aztán az egóm szépen rá is csimpaszkodott, erre az érzésre, de ezt már csak utólag látom, akkor nem láttam. Azt továbbra is látom, tudom, hogy ez a feltétel nélküli szeretet mindennek a lételeme. Azóta nem hagyott el ez a bizonyosság! Csak most már azt is látom, hogy ez a szeretet nem jár mindig eufórikus érzelemmel. ( Nem is tetszik az egómnak. ) Ott „rontottam el”, hogy ahhoz az eufórikus állapothoz kezdtem el ragaszkodni, azt gondoltam az az állapot egyenlő a felébredéssel, és nagyon sokáig ezt az emelkedett állapotot kerestem. Utólag még, csak azt se mondhatom, hogy elrontottam, mert valószínű, ezen a folyamaton keresztül érthettem meg, hogy ez a szeretet mindig és mindenhol jelen van, csak „hagyni kell” áramolni. Mert, ha megakarom állítani a jóérzéseknél és csak azt tapasztalni, kizárva ezzel a „rossz érzéseket”, akkor nem engedem áramlani magát a szeretet, ami feltétel nélkül szeret jót és rosszat is, és bármit tapasztalunk a mélyén mindennek csakis ez a szeretet az alapja. Lehet pár év múlva ezt is másképp látom. 🙂

Mire mindezt leírtam, és elemezgettem, rájöttem, jobban jártam volna, ha csendben maradok, mert, amint nem befelé irányul a figyelmem, vagyis nem csak figyelek, hanem megakarom osztani a tapasztalatomat, csökken a szeretet bennem. Persze tudom igazából nem csökken, csak a fókuszom átkerült az írásra a megfigyelés helyett. 🙂

Be is fejezem, de azért elküldöm. 🙂

Hála és köszönet mindenért!
 Hatalmas ölelés: Anikó

Megváltoztak a dolgok - a fenti virágok küldőjétől

Tóni: Hát kedden nagyon történt valami. Megváltoztak a dolgok.
Nerella: Nagyon örülök. Mesélj!
Tóni: Üresebb a fejem. Látom a bejövő énképeket, az azonosulást. Már nem rajtuk keresztül látom a dolgokat, tiszta lett sokminden, az agyalás szinte nullára csökkent, nem találom a gondolataimat. Testem is bereagálta, ami eddig nem változott, az is “bekapcsolt” végre. Volt óriási hasmenésem is, tisztulás. Hajjaj...
Nerella: De jó! Volt értelme a keddi webináriumnak.
Tóni: Bizony volt. Fantasztikus, amit csinálsz, és így online is így hat.
Nerella: Szuper, hogy ezt mondod. Köszönöm. És még?
Tóni: A függőségek megszűntek. Egyszerűen nem függök többé.
Nerella: Fantasztikus. Mik voltak azok?
Tóni: Hát ugye nálam a csajok, a filmnézés, telefon, kütyüzés. Rengeteg idő ment rájuk.
Nerella: Értem. És hogy telnek most a napjaid?
Tóni: Nyugisan, tisztán, látva a tendenciákat. És hihihi. Sok sok hihihi. És csend. Semmi agyalás. Ülök és csend van.
Nerella: Mit takar a hihihi?
Tóni: Az azonosulás hiányát, hogy simán kinevetem, és hopp már nincs is a megjelenő gondolatkezdemény, ha egyáltalán jön. Most értettem meg rengeteg dolgot.
Nerella: De ha kell, tudsz figyelni és tenni a dolgodat, ugye?
Tóni: Igen, sokkal hatékonyabban.
Nerella: Mit értettél ill. láttál meg?
Tóni: Jön az érzelem, én meg balra el… vagy jobbra…  Megláttam, hogy milyen nem azonosulni, milyen így üresen és telin élni, hogy mit él meg, akinek nincsenek gondolatai. Nem is én beszélek. Tényleg ilyen.
Nerella: Milyen meglepő és mégis természetes és egyszerű, igaz?
Tóni: Igen igen. Valami megfoghatatlan, rajtam keresztül nyilvánul meg. Ez az, ami van, amikor semmi más nincs.
Nerella: Csodaszép, igen.
Tóni: Wonderful és full of wonder
Nerella: Hogy van a tested?
Tóni: Erősödik, lazul, nagy tisztulás is volt, de valahogy nem az “enyém” a test. Nagyon érdekes. Teszi a dolgát.
Nerella: Szuper 🙂
Tóni: ❤️

Már tudom, mi volt az, ami megakasztott

Kedves Nerella,
Szeretném megköszönni olyan gyönyörűen ahogy Te el tudod képzelni azt, hogy vagy , hogy megtalálhattalak. Most 47 éves vagyok, egész életemben tudtam… , kerestem az utat több irányban. Amit most a videóidon keresztül megkapok leírhatatlan. KÖSZÖNÖM. Annyira erősen jelentkezett ez az érzés, hogy az első három videót zokogva nézem végig. Már tudom, mi volt az ami megakasztott újra és újra. KÖSZÖNÖM. Krisztina

Kicsit máshogy állok hozzá anyukámhoz

Első levél: Szia, Most már elég sok dolgot látok, amit eddig műveltem, és hogy mi indítja be azt a tévhitre alapuló reakciómat. Néha káosz van a fejemben és a testi feszültségeket is érzem és észlelem. Nagyon sokszor figyelek magamra, "meg vagyok" magamnak, illetve pont az, hogy én nem vagyok meg, mint személy 🙂 Mondtad egyik videódban, lehet több-ben is, csak most jutott el "hozzám", hogy a szemlélő nem feltétlenül én vagyok, és a szemlélő a Tudatosság... ezt még én-nek érzem, de nem szeretnék ezen agyalni 🙂 , egyelőre hagyom. Még van, hogy ingerültségre én is úgy reagálok, de már csak ha megtalálják a gombjaimat (ha bénának, ügyetlennek, butának néznek, vagy ha pl. félreértem:), ami azért még sokszor lehet) Idegen emberek viszont nem már tudnak kibillenteni 🙂   Édesanyámat, akitől sok furcsa tulajdonságot, szokást, hozzáállást, szemléletet örököltem és át is vettem, igazából távolabbnak érzem magamtól, mert bár látom, hogy mit miért csinál, már nem érzem hasonlónak hozzám és nem is tudok vele igazán beszélgetni, mert mindig a szokásos dolgain pörög, abban él. Szerencsére nagyon aktív, de folyton jobbat akar, ami van, sosem elég neki. Amit ő lát, minden maradt a régiben, az egy szem gyerekének, egy szem unokája a sláger, és folyton rajtunk gondolkozik, hogy tehetné jobbá az életünket, picit sokszor jelentkezik:) Szóval bla bla bla; káosz-kis güzülés, aztán boldogság-könnyedség, tisztán látás..., káosz-kis güzülés, aztán boldogság-könnyedség, tisztán látás...

Válasz levél: Értem, örülök, hogy tiszul a kép és annak a tudata is, hogy “ki" vagy. A tudatosság te magad vagy, igen, de nem az én-érzeted, hanem az ön-tudatod 🙂 Ez valahol ugyanaz, de a korlátolt ember-tulajdonságok nélkül, illetve azoktól függetlenül és az én-képen túl is… Igen, ne agyalj, teljesen jó, ahogy hagyod kibontakozni, illetve természetesen megélni. Ez így szép… örülök 🙂 Édesanyádat pedig szintén csak szeresd, mert habár a személy szintjén játsza a megszokottat, mint mindenki, mint ahogyan például még te is időnként, és ő is csak a legjobbat akarja, és ő is szeretetből van. Tehát sak szeresd, szeresd, szeresd. Ne vedd szélyesen, csak lásd, hogy most, mivel itt a figyelme, most erre felé teszi a szokásosat, de a mélyben, a valóságban ő is maga a Csoda… Ez a szeretet téged fog legfőképpen feloldozni mindenféle fájdalom és irritáció alól, ami még ott lehet “beszorulva” az érzelmek és az elképzelések terén. Tedd, amit teszel melegséggel és megértéssel. Ez a lehető legtöbb, amit lehet tenni bárkiért. Olyan szépen megfogalmaztad a leírtakat, hogy ha benne vagy, akkor név nélkül szívesen megosztanám másokkal is, mint motiváció. Rendben van ez neked? (Ja, a “güzülés" szó az az akarást takarja, ugye? Rég hallottam.

Viszont válasz: A güzülés számomra a gürcölést jelenti, hogy rossz érzéssel csinálom a dolgaimat, megterhelőnek érzem, de csinálnom kell! Túlzott erőlködést és akarást jelent, illetve leginkább a könnyedség ellentéte. Mert anyukámtól azt tanultam, hogy töltsük mindig hasznosan az időt, a szemmittevés sosem jó. Mindig hajtani kell és fokozatosan sok munkával lehet és kell előrejutni, pl. egy nagy cégnél ahol biztos a fizetés és sokminden be van biztosítva (persze a teljes ellentétjét csináltam végül magánvállalkozóként- de most azt látom, hogy azért nincs ilyen éles határ, és már nem teljesen ellentét) Illetve persze kell néha kikapcsolódni, de azt is hasznosan, pl. minden ajánlott látványosságot megnézni pl. nyaralás alkalmával. Vagy gyermekként a vakáció idején is felírta nekem a papírra, hogy amíg ő dolgozni ment, miket lehet csinálni. Pl."játszótérre menni", "társasjátékozni", "új barátokat szerezni". Köszönöm a válaszodat! Kicsit én is máshogy fogok hozzáállni anyukámhoz! Péter

Mit adott a 3 napos feladat

Az alábbi levelet az egyik Webinárium Könyvtár hangfelvételére reagálta a hölgy:

Drága Nerella!
Múlt heti feladat ami arról szólt figyeljük és írjuk le,..- úgy látom.. - Úgy gondolom... Pozitívan és negatívan...
Hát igen, ez izgalmas volt.. jó volt így figyelni és írni mi jelenik meg bennem..
- Láttam azt mennyire a múltba megy vissza a figyelmem a gondolataim által - mennyire figyelem magam és -közbe csak a testem figyelem..és nem a testen túli önmagamat - kételkedés, bizonytalanság, testi tünetek ( lüktetés a testem bármely pontjában, éjszaka is ..) kikészítenek (elmét)
De megláttam azt, hogy mindenhová én figyelem magam oda - és milyen egyszerű is figyelni, ha tudom hogy vagyok.. - megláttam azt , hogy a gondolataimban élek, az életem helyett.. -Megláttam azt is, hogy elvárom magamtól nekem tudnom, kell, jelen kell lennem.. - és persze a "nem tudomság" , na azt mindehol alkalmazom, mert ha nem tudom na ekkor jönnek a félelmek, ijedtségek..(mindent tudnom kell) kontroll ezerrel és maximalizmus ..
Valójában olyan egyszerű minden, de Elme mindent túl bonyolít és elég agresszívan tartja fenn magát, a sok gondolathalmazzal mindig próbálkozik elvonni a figyelmet magamról érzésekkel, testi tünetekkel és gondolatokkal...
Az látom vagyok én és Elme, AZ és EGO Ez mind bennem van, mire figyelek, ebben van a siker kulcsa vagy a "sikertelenség" útja.
Pedig olyan egyszerű minden és a legjobb hogy gondolkodni se kell.:) De ezt elme nem bírja, neki unalmas, és hagyd meg különben is minek , ( jött ilyen is: minek írod le ezeket.. )
Szóval igazi kincs AZ, amit felfedezünk és az, hogy segítesz az elme ágas-bogas gyökereit kiirtani.
Utazás mindig, minden Magunk felé. Én vagyok az ÚT is. És tudom, mindig is itt vagyok, de a figyelmem miatt hol múlt vagy jövő; vagy itt és most.. Nagyon- nagyon vékony a határ,a váltás( de amúgy határ sincs, ezt is csak gondoltam..) ...Ez olyan egyszerű,csak élni kell az életben, valóságban.
Ami nekem úgy igazan átjött..( 7. Napig irtam) - mindig Most vagyok ( még akkor is mikor Elme szűrőjén nézem a vilagot) AZ mindig ott VAN bennem
- engedés és megengedés ( érzelem,érzés, gondolat, testi tünet stb) -tudni, hogy tudom -tudni, hogy vagyok, mindig, Non-Stop!!!! -valójában semmit se kell megfogalmazni, gondolat sem fontosabb annál, hogy tudjam vagyok, mert elviszi a figyelmem.. - Ami jön és megy bennem az nem valós, Aki mindezt látja, hallja magában AZ mindig is Itt van, mindig , mindig...ez AZ egy állandó az életemben, a többi csak a térben megjelenő figyelem elterelő.
Köszönöm, hogy vagy. Ölellek, puszillak: Móni

Webinárium visszajelzés

Kedves Nerella!

A keddi volt az első élő webinárium amin részt vettem és éreztem is hatását egész héten. Naponta többször eszembe jutott, hogy be van kamerázva a lakás és minden hely ahová megyek, a gondolataim is hallhatók és ez újra és újra 'visszahozott'. Érdekes, hogy mennyi reakciót figyelhettem meg, ami észrevétlenül automatikusan működött eddig és még működik az elmémben. Sokszor meg sem fogalmazódik gondolati szinten amit észleltem (sajnálat, ítélkezés).
Azt sem vettem eddig észre, hogy mennyire nem élvezettel, nem szívvel-lélekkel vettem részt napi tevékenységekben. És amikben igen, az többnyire hobby, persze ugyanolyan tevékenység mint a többi, de az agyam nem munkának vagy elvégzendő feladatnak fogja fel.

A legnagyobb észrevétel egy testi tünettel társult. A derekam meghúzódott (remélem nem komolyabb) és szerda óta pihentetem, melegen tartom, hajolni nem tudok. Van egy nyitott csigolyám a derekam alatt, de 20 éve nem volt semmilyen derékpanaszom.
A webinárium után sokminden felkavarodott bennem, pillanatnyi pánikszerű reakció, rég elfojtott félelmek, bűntudat, egy-egy szituáció képekben erősen beugrott a semmiből, ahogy az elme kapaszkodott vissza. A ruháimat, holmikat elkezdtem szelektálni, és nehéz megválni egy-egy darabtól ami valamihez vagy valakihez kötött, persze az elmém köt, hiszen ezek az emlékek, emberek rég nincsenek az életemben. De a derékfájás nem múlt, sőt, a szelektálás közben erősödött, elkezdtem zokogni, de valójában nem a testi fádalomtól, hanem attól a gondolattól, hogy megváljak ezektől az emberektől, hogy megengedjem, hogy itt és most nem az életem részei.
Lefeküdtem, és tehetetlenségemben vergődve rákerestem a derékfájás lelki okaira, ami egy az egyben leírás volt arról ami bennem zajlott :
"Erőforrásainkat is képviseli a gerinc töve: a fizikai vitalitást, szexuális energiát és a lelki stabilitást. Aki itt gyenge, gyakran érzi magát „gyökértelennek", támasz nélkülinek."

Aztán lepergett előttem az egész. Hogyhogy előjött egy derékfájás, ami nekem még sosem volt? Ez következmény. Generációs érzelmek hozadéka. Apukám volt derékfájós és az ő Apukája. Apukám sosem mutatta ki az érzelmeit, de egyik Anyák napján elsírta magát, hogy neki már nincsenek szülei. Nem érezte a támaszt, a gyökereket. Mindig csak magára számíthatott, neki kellett megteremtenie mindig mindent - így élte meg -, és megfeleléssel, bizonyítási kényszerekkel élte az életét, munkáját és a kapcsolatát, Anyósával való kapcsolatát is.
Apukám Apukája szintén úgy élte meg, hogy mindent neki kell megteremteni, majd államosításkor veszítette el a Földjeit, munkaeszközeit, akkor kezdődtek a fizikai tünetei - gyökértelenné vált, támasz nélkülivé.
A héten munka közben észre vettem egy-egy reakciómból a megfelelési kényszert. A családi ház eladása ahol gyerekkoromat töltöttem most aktualizálódik, ami mindig a 'bázist', gyökereket jelentette, plusz a szelektáció által amit megéltem mind-mind azt szolgálják, hogy Vegyem Észre, hogy az elmém reagál, és ebből az egészből nem igaz semmi.
A derekam még nem teljesen állt helyre, de bízom benne, hogy hamar helyre jön!
Köszönöm! 🙂 Mari

Leave a Reply